A három perces képzeletbeli menetidő két percet ad megfontolásra és a 480 méteres magasságból lefelé tartó egy perces út és a 10 G gravitációs erő hivatott minket arra, hogy eufória kíséretében lépjük át a halál küszöbét.
Nem szándékozom hosszan tárgyalni, hogy Urbonas hullámvasútja mi módon vet véget szenvedésünknek, ezt részletesen elolvashatod az sg.hu weboldalán, itt csupán néhány gondolatot vetnék fel, ami megfordult a fejemben a videó nézése közben.
Magam előtt látom, ahogy a hosszú hónapok-évek óta szenvedő beteget kirángatjuk ágyából vagy tolószékéből, ide-oda rángatva ráhúzunk valami overáll félét, kivisszük egy "vidámpark" szerű helyre, ahol esetleg még gyászzenét is hallhatunk a hangszórókból. Belegyömöszköljük valamiféle kocsiba, amibe nagy gonddal és biztonsággal rögzítjük, nehogy kiessen, esetleg fülébe súgjuk, hogy semmi baj nem lesz. Ezek után magányosan felküldjük 480 méteres magasságba, mikor is a felfelé úton egyre kisebbnek látja majd távolodó rokonait, felérkezve a csúcsra megáll még kiskocsija a "Halál" és "Élet" gombnál, miközben az állandó szél lobogtatja hálósipkáját, majd az eufórikus gyönyört választva megnyomja a sorsát végleg eldöntő gombot.
Nekem nagyon morbid ötletnek tűnik!!!
Mennyivel nagyobb szenvedés, egy éjjeli álomban beadott "altató" injekció!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése